Nem emlékszem, Rubival hogy volt ez az elején. Arra emlékszem, hogy elmúlt már három hónapos volt talán már 4 is, mikor Ildiékkel kezdtünk összejárni. Akkor vált rendszeressé a délelőtt 10 óra és délután 3-4 (?) órai séta. Ez már olyan napirend féle, nem?
Na most egyelőre Zsombival ott tartunk, hogy fél 7 és fél 8 között ébred valamikor. Egyelőre két óra az ébrenléti kapacitása, melyet követ egy 30 perces alvás. Az alvásról korábban már írtam, így nem nyafogok most ezen. Talán csak annyit, hogy az altatás is előfordul, hogy ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga az alvás. Ez alatt a 30 perc alatt igyekszem az ebédet el- vagy előkészíteni, esetleg kiteregetni, vasalni... Az első alvás - vagy nevezzük inkább szundikálásnak - után még igen fitt, és jó hangulatú.
A következő alvás után jön az, hogy szopi alatt még visszaalszik, de nem annyira mélyen, hogy visszarakható legyen az ágyába. Mi marad tehát? Ha azt szeretném, hogy ne legyen nyűgös, és aludjon még, ott fekszem mellette. Mondanom se kell, ugye, hogy a háztartással senki sem halad...
Mióta elkezdődött az iskola, a délutánjaink is kesze-kuszák. Jó lenne valahogy úgy időzíteni az alvásokat, hogy azok ne essenek egybe az indulási időpontunkkal. Mert hát a nagyobbikért is kell menni valakinek. :) Ebbe a feladatba viszont bevonjuk papát is. Na meg a jó kis BKV-t is. Rubi úgyis örülne neki, ha végre elég nagylányként kezelnénk, és önállóan közlekedhetne. Nem a közlekedéstől féltjük, hanem a sok-sok beteg embertől, akikkel összefuthat. Persze, nem lehet az örökkévalóságig húzni ezt az elengedős dolgot...
Kis kitérőm után tehát vissza az eredeti témámhoz: a napirend, ami nincs. Úgy gondolom, mindenről az alvás tehet. Ha legalább egy-egy órát aludna egyben a fiatalember, ha az autóban is el tudna aludni, ha nem kellene hosszasan ringatni...igen, ezek mind segítenének.
A takarítás, rendrakás, főzés, egyszóval a házimunka az én napirendem részét kellene, hogy képezzék. Meg az is, hogy kicsit odaüljek a hetedikesem mellé leckét írni, magyarázni, kikérdezni. Ezek egyelőre el-elmaradoznak, és ez kezd frusztrálni. Jöhet a kérdés: amikor ébren van Zsomi, ezekkel nem lehet haladni? De igen. Csak nem olyan ütemben/mennyiségben, ahogyan szeretném. Ha kipihent a fiam, akkor elvan a játszószőnyegen vagy a hintájában egy darabig, de érthető módon, ezt előbb-utóbb megunja. És akkor szórakoztatni kell. Nem feltétlen akar ő kézben lenni, de igényli a jelenlétünket.
Nos, így állunk most. Meglátjuk, mi lesz egy hónap múlva. Majd megírom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése