"...amikor mellém fektették, és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam, láttam, hogy megérti, és õ is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám.
Örülj, hogy fiú! mondta az anyám. Egy fiúnak mindig könnyebb az élete !
És õ csak tudja, hiszen lánynak született.
Örülj, hogy fiú! mondta az apám. Egy lánnyal mindig sokkal több baj van !
És õ csak tudja, hiszen neki is lánya van.
Örülj, hogy fiú! mondta a bátyám. Így nem fog annyit bőgni, mint te, kiskorodban!
És neki is igaza van, mert én tényleg sokat bőgtem, amikor õ húzta a hajamat.
Örüljön, hogy fiú, mondta a nővérke is, amikor haza készültünk, és a kezembe nyomta a kisfiamat. Igaz, hogy õ nem mondott többet, mert szaladt vissza a többi kisbabához, aki mind bőgött valamiért, de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta.
Amikor már otthon voltunk, és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézőbe, õk világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú mint egy kislány.
Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok, a szomszédok és a barátaink mind.
A lányok nyafkák, kényeskedők és semmi se jó nekik. Bezzeg a fiúk! Egy fiú az okos és erős és bátor! Tinka néni még azt is hozzátette, hogy egy fiú az mindenhez ért, egy fiú kész ezermester! S azt hiszem, ez mind így igaz. Mert ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta hogy milyen okos.
Ha megnő, biztosan tudni fogja, hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért, hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyõzõ, végül is kinek van igaza, és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre, hanem meg is nyeri.
Ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta az is, hogy milyen erős. Ha megnő, biztosan egybõl kinyitja nekem a csavaros tetejû üvegeket, könnyen feldobja a koffereket a csomagtartóba, és egyedül megemeli az ágyat, ha alá kell tenni a szőnyeget.
Ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta az is, hogy milyen bátor. Ha megnő, biztosan kikergeti az. ablakon a nagy zümmögõ bogarat, ha villámlik és dörög az ég, azt mondja majd: ugyan már, csak egy kis zivatar, és nem ijed meg attól sem, ha bennragad a liftben a kilencedik és a tizedik között.
Ahogy elnézem a fiamat, azt hiszem, Tinka néninek is igaza van, mert már most látszik rajta, hogy milyen ügyes. Nem azért, mert az én fiam, de ritkaság, hogy egy gyerek már kéthetes korában felemelje a fejét, és még inkább, hogy kéthónapos korában a hasáról a hátára forduljon, és vissza.
Arról nem is beszélve, hogy tegnap megfogta a bögrét ! Nem vagyok ábrándos természet, de amikor láttam, hogy megfogja a bögrét, mégis elábrándoztam.
Ha nagy lesz a fiam, megjavítja a redőnyt, ha megakad, a csapot, ha csöpög, a fregolit, ha leszakad a rádiót, ha röcsög, a tévét, ha fut a kép, a frizsidert, ha nem hût, a mosógép kerekét, s a kályhát, ha nem fût, a vasalót, ha zárlatos, a kvarcórát, a porszívót, a cipzárat, a szárítót, s mindez nem is csodálatos, hisz egy fiú mindenhez ért.
És fölkaptam a fiamat a kiságyból és összevissza pusziltam örömömben. Este megkértem az apját, hogy csinálja meg a kiságy oldalát, mert egy léc kilazult, és elmondtam neki is, hogy milyen ezermester lesz a mi fiúnk.
Ennek az apja is nagyom örült, és mondta, hogy addig is inkább szóljak a szomszédék Jóskájának, mert õ, sajnos, nem ért az asztalosmunkához.
Sokszor felemelem a kisfiamat a magasba, mert úgy szeretném, ha már nagyobb lenne! De most még kicsi.
És amíg kicsi, hagyom ugyan megnőni azt a gyönyörû szöszke haját, de világoskékbe öltöztetem, hogy mindenki lássa, kisfiú és senki se mondja, hogy jaj, de aranyos kislány, csak azért, mert olyan szép.
Ha már nagyobb lesz, akkor majd levágatom a haját fiúsra, és veszek neki kis farmernadrágot meg csíkos trikót meg tornacipőt, hogy olyan legyen, mint egy nagyfiú kicsiben. És amikor már valóban nagyfiú lesz, és õ maga növeszti meg a haját, és nem akar mást hordani, csak farmernadrágot meg trikót meg tornacipőt, akkor veszek neki szép sötétkék öltönyt fehér inggel és nyakkendővel, és elviszem a borbélyhoz és levágatom a haját, hogy olyan legyen, mint egy kisfiú nagyban.
Ha én meg a nagyfiam végigmegyünk az utcán, biztos, hogy mindenki utánunk fordul.A lányok majd azért fordulnak utánunk, hogy megnézzék a fiamat, aki magas és izmos és jóképű, az idõsebbek meg azért, hogy megnézzék azt az igazán fiatal anyukát, akinek ilyen figyelmes és jól nevelt fia van.
Mert ez is látszani fog rajta.
Az én fiam olyan figyelmes lesz, ha megnő, hogy magától megáll minden cipõbolt kirakata előtt, ha együtt sétálunk, mindig otthon marad köszönni, ha meghívom a barátnõimet egy kis beszélgetésre, és sose kérdi meg, hogy melyik is a kedvenc kölnim, mielõtt meglep vele, mert tudja.
Az én fiam olyan jól nevelt lesz, hogy csak azért ül le elsőnek a buszban, hogy aztán átadhassa a helyét másnak, az öreg néniktõl és bácsiktól nemcsak megkérdezi, hogy hogy tetszik lenni, hanem azt is végighallgatja, ha netán elmondják; és senkinek sem felejt el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból.
Én meg csak hallgathatom, amikor az ismerősök és a szomszédok elújságolják: nahát, milyen aranyos ez a fiú,még nekem sem felejtett el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból !
Elnézem a fiamat, hát mindez most még nem látszik rajta, mert még kicsi, és csak ezután fogom jól nevelni.
Egyelőre ugyanis felveszem, ha sír, mert most még én vagyok hozzá gyöngéd és figyelmes.
De tudom, hogy mi olyan jóban leszünk a fiammal, hogy mindig nekem mutatja meg először a térdét, ha felhorzsolta, a léggömbjét, ha kipukkasztotta, és a fagylaltját, ha leejtette.
És ha megnő, nekem mutatja meg először a bizonyítványát, a jogosítványát, és a kislányt, akit el akar venni.
Micsoda szerencse, hogy fiam született !
Örülök, hogy fiú, mert így lesz, akit az apja elvihet a focimeccsre, s akit utána haza is kell hozni, lesz, akivel az apja itthon is kártyázhat, sakkozhat, bélyegezhet, és lesz, akivel megbeszélheti, hogy szerinte mi baja a karburátornak.
Arról nem is beszélve, hogy lesz, aki magától leszalad a sportújságért, és sosem felejti el bedobni a totószelvényt.
Örülök, hogy fiú, mert majd megmutatja az apjának, hogy egy fiú is szívesen kuktáskodik a konyhán, hogy egy fiúnak is eszébe juthat, hogy a nagymamának másnap lesz a nevenapja, és hogy egy fiú is észreveheti, ha az anyja fodrásznál volt.
Örülök, hogy fiú, mert egy fiúból minden lehet, még hajóskapitány, karmester vagy sarkkutató is, de azért jobban szeretném, ha öttusabajnok, vagy feltaláló lenne, vagy valamilyen televíziós személyiség, és ha majd a gyermekkoráról faggatja a riporter a tévében, akkor elmondaná, hogy tulajdonképpen mindent a szülői háznak köszönhet.
És ha netán meg akarták mutatni az édesanyja fényképét is, akkor azt a nyári képemet adom oda, a pöttyös ruhásat, a fûzfa alatt.
Elnézem a fiamat és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha ballag az óvodában, az iskolában, ha jutalomkönyvet kap és az osztályfőnöke megsúgja, hogy ilyen kivételes tehetséggel még nem volt dolga, ha ifjúsági sportbajnokként áll a dobogón, ha doktorrá fogadják és kitüntetik, ha a fiatalok az õ képét viselik a trikójukon.
Elnézem a fiamat, és arra gondolok, hogy fogok majd örülni, ha leszerel, ha hazalátogat, ha földet ér.
Elnézem a fiamat a kiságyban, és a fiam visszanéz rám. Örülök, hogy fiú vagy, mondom neki, bár kislányt szerettem volna, de akkor még nem ismertelek.
És úgy látszik, a fiam is örül, mert rám mosolyog. Talán arra gondol, hogy lesz neki még egy húga. Vagy ha nem lesz, akkor majd hoz õ egy kislányt a házhoz. Persze szépet, kedveset, olyat, aki szereti a mamáját. Nemcsak a sajátját, hanem engem is."
szóval, Éci...örülj, hogy fiú! :)
