Becsengettek...

Augusztusban két dátum van, amikor elszomorodom:
1-jén elszomorodom, hogy jajj, mindjárt vége a nyárnak - leginkább a nyári szünetet siratom, még akkor is, ha jómagam már igencsak régóta nem vagyok isis.
31-én elszomorodm, mert jajj...vége lett a nyárnak.
A szeptember nekem valahogy mindig az elmúlást jelenti, talán ezért szomorkodom. De csak egy napig tart szerencsére. Rubinak is mindig azt mondom: lehet szomorúnak lenni azért, mert elmúlt valami jó, de gyorsan kezdjük el keresni azt a jót/örömöt, ami vár ránk, amire mi várunk nagyon. Ilyenkor mindig a Karácsony a következő mérföldkő. :)
Szóval, becsengettek, és Rubi megkezdte a 7. osztályt. Izgulunk mindannyian, hogy milyen lesz. Bejött ugye a fizika, kémia, biológia, földrajz. Az első két tantárgy az izgi...bele kell húznunk. Igen, T/1, mert nem csak Rubinak kell belehúznia, hanem apának és nekem is. Segíteni kell Rubinak, mert igencsak rázós lesz ez az év. És bizony már nagyon nem mindegy, hogy milyen jegyek kerülnek be év végén a bizonyítványba! Idén már komolyan el kell kezdeni nézegetni a gimiket. (Jajj, hihetetlen, hogy ez a lyánygyerek már ekkora!!)
Egyelőre persze a napi programjainak kell összeállni - órarend már megvan, most kell a délutáni puzzle darabokat a helyükre biggyeszteni - zongora, zeneirodalom, tánc, Kinga, tenisz. Sok lesz?? Lehet. Akkor valamiről lemondunk a cél érdekében. Hogy mi a cél? Minél több ötöst szerezni a bizibe!
Na, ugye, hogy szomorú?...vége lett a nyárnak!!